A közelmúlt nagy viharokat kavart eseményei közül egynek köszönhetően végre megvilágosodtam, és egészen konkrét terv érlelődött ki bennem arra vonatkozóan, mit is szeretnék kezdeni magammal. E credo szerint ülök most le, s látok neki (egyébként is páratlan :p) blogom újabb páratlan bejegyzésének összedobásához.
Rájöttem ugyanis, hogy hazánkban manapság egy kiemelkedően elismert internetes iromány létrehozásáért Kossuth-díjat kaphat valaki, az irodalom kategóriájában. Ezt, kikezdhetetlen logikával, egyenesen arányosan abból következtettem ki, hogy egy kiemelkedően gyalázatosért el is lehet venni azt. Egyetlen szövegért, max 1-1,5 (?) óra billentyű csapkodásért egy életmű díjat.
Schmitt Pál, köztársasági elnök levélben fordult Orbán Viktor miniszterelnökhöz, mi lenne a módja az arra érdemtelenek, példátlan magatartást tanúsítók állami kitüntetéseinek visszavonásának? Azóta a választ is megkapta, a kitüntető cím adományozásáról szóló törvény szövegéből ugyanis kiderül, Ő maga teheti azt meg, amennyiben jónak látja. Bár az elnök úr nem nevezte nevén a gyermeket, azonnal nyilvánvaló volt, s azóta is az, a kezdeményezést Kertész Ákos ellen, az írónak Bartus Lászlóhoz és az Amerikai Népszavához intézett nyílt levele miatt tette meg. Az eljárás, ahogyan Schmitt reagált egy, a hozzá közel álló politikát ért kritikára, támadásra (mert teljesen nyilvánvaló, hogy az ebből fakadó sértettségről, felháborodásról van szó, s nem pedig a magyar nép becsületének megóvásáról) teljesen abszurd, már-már magyar specifikum (ha nem is genetikus). Amellett, hogy nevetséges egyetlen írás miatt egy életmű díjat negálni, mindössze két érvet szeretnék felhozni amellett, hogy Kertész megnyilvánulásáért Kossuth-díját visszavonni kapitális ökörség volna.
Az első az, hogy az említett, kritikusnak vélt levél nem abban a kontextusban, nem azon a területen íródott, mint amelyben az író kitüntetését elnyerte. Kertész Ákos Kossuth-díját nem kritikai tevékenységéért, politikai éleslátásáért kapta meg, hanem irodalmi munkásságáért. A vita tárgyát képező írás pedig nem az irodalom, a magas kultúra terméke. Ha Kertész egy regényt írt volna arról, milyen tragikus kormányzás zajlik Magyarországon, s ehhez hozzávette volna, helyenként durva, sértő megjegyzésekkel tarkítva, hogy e nép ostobaságának ez szerinte egyenes következménye, akkor az egy, az irodalom keretein belüli kritika lett volna, amire akár (!) reagálhat valaki úgy is, hogy ezzel az említett személy korábbi írói elismerésére vált érdemtelenné. De itt egy nyílt levélről, egy internetes cikkről volt szó, ami nem a művészet kategóriájába tartozik. Ennek ellenére a tervezett szankció az egyetlen lehetséges érdemi aduként, lehetőségként merül fel a köztársasági elnök, a jobboldal kezében egy ilyen éles megnyilvánulás ellen. A szomorú, hogy egyáltalán felmerül, hogy fel kell merülnie, s nem lehet elintézni a kérdést egy válasz publicisztikával vagy hasonlóval, ha már úgyis politikai médiaháborúról van szó.
A második érvem a levél legtöbbet vitatott gondolatára, szókapcsolatára vonatkozna, miszerint "a magyar genetikusan alattvaló" lenne. Mindenki érzi, első hallásra, olvasásra, hogy ezzel a kijelentéssel természetesen nagyon súlyos bajok vannak! Ettől függetlenül a problémát előző érvemhez visszakanyarodva járnám kicsit körül, vagyis elképzelhető-e egy ilyen, vitathatatlanul elítélendő, tragikus megnyilvánulás miatt egy Kossuth-díj visszavonása? A válaszom pedig az, hogy nem, mivel megint csak nem a kifejezés irodalmi értékével van a probléma, nem az a baj vele, hogy trágár, obszcén, hanem hogy hibás felismerés. Mert, mikor valaki genetikusan alattvalónak nevezi népét, a magyarságot, az nem veszi figyelembe Rákóczit, Petőfit, Széchenyit és Kossuthot, Nagy Imrét és még annyi mindenkit. Akik nem bírták elviselni, hogy akárkik jogtalanul, megalázó módon a nyakukon üljenek, nemzetüket elnyomják, a vérét szívják. Amennyiben egy nép történelmében egyetlen ilyen kaliberű személyiség is megjelenik, az a nép máris nem lehet genetikusan alattvaló. Mint ahogy a magyar sem az. Természetesen. Ilyesmit leírni ostobaság, felelőtlenség, semmilyen kiélezett politikai helyzet nem mentség rá! De ezzel együtt ilyet leírni személyes, magánemberi ostobaság és felelőtlenség, vagyis nem lehet rá egy irodalmi kitüntetés lehetséges visszavonásával reagálni.
Ennyit gondoltam a témában leírni, nem tudom, sikerül-e vele Kossuth-díjat nyernem. Egyetlen problémával nem számoltam, és persze most jut eszembe: mi van, ha ez az írás valakik szerint kiemelkedően gyalázatosra sikeredett? Merthogy állami kitüntetésem ugye még nincs, tehát nem tudom, mit fognak tőlem visszavonni akkor. Bármi is lenne az, az elkövetkező esztendő és időszak "nemmegszorításai" közepette lehet, hogy súlyos érvágásnak bizonyulna. Ja, de ilyesmikkel nem kell foglalkozni! Csak a Kertész Ákoséhoz hasonló ügyekkel.
