Mint az várható volt, a minap Orbán Viktor a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában a következő jegybankelnökként Matolcsy Györgyöt nevezte meg. A változatos indoklások, magyarázatok között-úgymint "nagy kormányzati tapasztalattal rendelkező embert kell kinevezni a központi bank élére", mivel az független intézmény, melynek szuverenitását nem szabad megkérdőjelezni, s ezért "csak egyetlen lehetőség van arra, hogy a jegybank képes legyen a gazdaságpolitika egészében elhelyezni a működést...", tudniillik, ha "egy kormányzati munkát már közelről látott embert" (értsd: pártkádert) neveznek ki az élére, blablabla...-ott szerepel a Fidesz univerzális érvelése, az eredmény-argumentum. Amit bárhol, bármikor, bármire képesek érvényesíteni, anélkül, hogy a valós eredményeket tételesen felsorolnák. Ily módon az orbáni gondolat erre a mondatra futott ki: "A teljesítmény és a tények egyetlen ember felé mutatnak, ez pedig Matolcsy György."

Neeeeeem, ezen a ponton ne kezdjen el hangosan röhögni senki, hessegessük el fejünkből a tigriseket, oroszlánokat, a viagrát és a foltos seggű mongol gyerekeket! A kormányfő közrádióban elhangzott szavait illik és kéretik komolyan venni. Azonban, ha így teszek, akkor is mélyre süllyedek kétségeim mocsarában.

Mert értem én, hogy az indián-hasonlatokkal, szólás-mondásokkal amúgy is előszeretettel élő miniszterelnök nem mondhatja meg ez ügyben kerek-perec az igazat. Hogy kérem szépen, azért lehet Matolcsy az MNB elnöke, mert egy kihelyezett bizalmi emberre, ha úgy tetszik, meghosszabbított jobb kézre van most szükségem ezen a poszton. Hisz minden jel arra utal, hogy a jegybankelnök szerepe a nagyobbik kormányzó pártnak lassan fontosabb, mint a nemzetgazdasági miniszteré. Most már nyugodtan jöhet a jóval racionálisabb Varga Mihály a tárca élére: az unortodox gazdasági irányvonalat bebetonoztuk, az egykulcsos adót kőbe véstük. Már ha akarna, sem igen tudna ugrálni.

A párthűség, sőt, sokkal inkább az Orbán Viktor iránti személyes lojalitás, mára már fontosabb az MNB élén, és arra kell törekedniük, hogy ezt minél hosszabb távon fenn tudják tartani. Nem kizárható gondolat, hogy a kormány egy strómanjával az intézmény élén, Orbán adott esetben könnyedén hozzáférhet a jegybanki tartalékhoz. Így-érvrendszere szerint, talán-valóban nincsen szükség a szavazói körében szitokszónak számító IMF-hitelre, a költségvetésen a jövőben esendő további lukak befoltozhatók, s ki tudja, tán még arra is maradhat keret, hogy közvetlenül a voksolás előtt egy néhány tízezernyi, egyszeri juttatást koncként odavessen a nyugdíjasoknak. Továbbá azért is számít kulcsembernek a következő jegybankelnök, mert 2014-ben a Fidesz egy esetleges választási veresége következtében az újonnan felálló, ellentétes pólusú kormány lehetőségeit ronthatja, tisztán pártérdekből. (Nem véletlenül engedték el szánalmas kálváriája során Schmitt kezét sem, nem véletlenül emelték meg az Alkotmánybíróság létszámát, fideszesekkel feltöltve a szervezetet...stb.)

Ezt így, ilyen formában persze nem lehet kimondani, értem. Azt viszont már nem értem, hogy a miniszterelnök úr miért ferdít ekkorát, miért intézi el pusztán annyival a kérdést, hogy Matolcsy György egy gazdaságtudományi zseni, aki az elmúlt két és fél év során, ha a mennyekbe nem is, de mindenképpen tündérországba repítette hazánkat, és miért nem próbál legalább egy kicsit kevésbé nevetséges érvet találni, amivel igazolhatja jelöltje alkalmasságát. Hiszen mik is pontosan az általa említett tények, az ex nemzetgazdasági miniszter eredményei? Feltehetném úgy is a kérdést: milyen pontokba sorolható Matolcsy eddigi teljesítménye, mely ellentétes az Orbán által említett tényekkel, a sikertörténettel?

1. Matolcsy miniszteri tevékenységének talán legemblematikusabb lépéseként kormánya alkotmányos szintre emelte az egykulcsos (16%) szja fontosságát. Az unortodox adómódosításról hamar kiderült, a hazánk adta keretek között működőképtelen, tovább megyek, egyértelmű ballépés, mely nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A gazdaságot nem pörgette fel, a tehetősebbeknél több pénzt hagyott-még nagyobbra nyitva ezzel az egyébként is veszélyes méretű társadalmi ollót-, amit nem az itthoni pénzügyi vérkeringésbe forgattak vissza. E ténysorozatnak leginkább a szegények vagy a szegényebbek itták meg a levét...

2. ...például a 27%-ra emelt, ezzel jelenleg az EU-ban a legmagasabb arányúnak számító áfa kulccsal, a hétköznapok szinte valamennyi területén tapasztalható, általános drágasággal. Vagyis hiába adózunk papíron kevesebbet, az ismert körülményekből kifolyólag korántsem marad több pénz a zsebünkben. (Hasonló logikát követve a bank- és a távközlési szektor is rajtunk hozza vissza a nagyarányú adóztatása miatt kieső jövedelmet.)

3. Miniszteri működése során Matolcsy ádáz harcot vívott-az államadósság mellett-a költségvetési hiány ellen, melynek nagyságát általában nem sikerült helyesen eltalálnia. Köszönhetően a stabil bevételi politika hiányának, melyet az állandó rögtönzések, huszárvágások szültek. Ebből kifolyólag hazánk évek óta képtelen egy kiszámítható költségvetési pályára állni, mely elbizonytalanítja a gazdaság szereplőit. Nem véletlenül nincsenek beruházások, nem véletlenül nincsenek-az előzetes ígéretekkel szemben-új munkahelyek, nem véletlenül nő a munkanélküliség, csökken a foglalkoztatás.

4. Az előző ponthoz kapcsolódik a Nemzetközi Valutaalappal való hintapolitika lefolytatása, melynek alaphangját a "kipateroltuk az IMF-et" című lózung adta meg. A kormány később persze visszakozott, hogy aztán-a hivatalos kommunikációval ellentétesen, akár tetszik, akár nem, a török mintát követve-mégis nyíltan a megegyezés ellen törekedjen, végül "ki is küszöbölve" azt. Mely hitel elmaradásával, bár a kuruc virtusnak a nemzeti önrendelkezés megóvása révén eleget tett, pragmatikus szempontból egyértelműen gyengítette az ország helyzetét, versenyképességét. Azzal a retorikával pedig, amit prominensei mindehhez helyenként használtak, a 21. századi európai normákat is súlyosan megsértette.

E néhány pont csak a legáltalánosabb kérdéseket világítja meg Matolcsy György miniszteri működése kapcsán, mely Orbán szerint érdemessé tette őt a jegybankelnöki szék elfoglalására. A hitelesség-faktor emberi oldaláról szándékosan nem szóltam. Konkrétan: mennyire jó dolog felelős, hazánk szempontjából abszolút fontosságú pozícióba olyan embereket ültetni, akiken milliók röhögnek. Nem elhanyagolható, de talán lerágott csont, talán nem is ide tartozik. És talán fontosabb is nála, hogy egy tartósan recesszióban lévő ország gazdaságáért elsősorban felelős személy hogyan emelkedhet odáig, mint Matolcsy? Hogyan? Inkább hol? Nálunk, Magyarországon!