Mai hír, hogy a kivégzendő Kulturális Örökségvédelmi Hivatal helyét a jövőben a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ veszi át jogutódként. Mivel a leendő intézmény hatásköréből az építésügyekkel és a régészeti feltárásokkal kapcsolatos feladatok kikerülnek, nyugodtan kijelenthetjük azt, amit eddig is tudtunk: a magyarországi műemlékvédelemnek ezennel vége. Henszlmann Imre, Ipolyi Arnold, Gerevich Tibor, Dercsényi Dezső-a teljesség igénye nélkül-forognak a sírjukban, munkájukat, életművüket a magyar kormány hanyagul semmibe vette. Teljesült az újabb lépés afelé, hogy a magyar kultúrát gyakorlatilag megsemmisítsék. Mindez jogosan vált ki a magyar emberek normálisabbjaiból felháborodást, ezen 5 percre felülkerekedve azonban, most egy olyan dologgal szeretnék foglalkozni, amely-bár nüansznak tűnhet és inkább csak az igazi ínyenceknek érzékelhető plasztikusan-a regnáló hatalom totális tájékozatlanságáról, dilettantizmusáról tesz tanúbizonyságot, ezen a területen is. Ez a névadás.
Forster Gyula báró (1846-1932) 1906-tól volt a KÖH tulajdonképpeni elődjének számító Műemlékek Országos Bizottságának az elnöke. Bár pályafutása során művészeti írói és akadémikusi minőségében is tündökölt, elsősorban jogi területeken működött mindvégig. Ezen orientáltsága a műemlékvédelem magyarországi történetében is kitűnik: lényegében Forster volt a MOB első nem műemlékvédelmi szakember-, építész-, építészettörténész-, hanem jogász elnöke. A művészettörténeti, esztétikai kérdések persze nem szorultak háttérbe munkája során, ezeket főként előadójára, Éber Lászlóra ruházta, aki hibátlanul eleget is tett nekik. Elnöki tevékenysége nem azért minősül forradalmi áttörésnek, mert nyugvópontra helyezte volna a restaurálási elméletekkel kapcsolatban zajló vitákat, melyek a századforduló környékén repkedtek(nem is tehette, hiszen jogász volt, nem építész, építészettörténész), hanem azért, mert rendkívüli módon megerősítette a műemlékvédelem jogi hátterét, melynek következtében addig sohasem látott módon megnőtt a konkrét ügyek, a restaurálandó épületek száma. Ehhez kellett persze az egyre komolyabb hatósági szerep illetve mindazon tilalmak, melyeket egytől-egyig Forster "járt ki" MOB-elnökként a hazai műemlékvédelemnek.
Itt térjünk vissza 2012-be, jelen problémánkhoz. A kormány a KÖH-öt, ha kertelés nélkül szeretnénk fogalmazni, azért söpörte el, mert az ingatlanlobbi útjában állt, mert az Orbán-féle elit számára az örökségvédelemnél fontosabbak a jó zsíros beruházások, és hogy a polgármesterek nyugton maradjanak. Biztos, ami biztos csinálnak egy új intézményt, ami foglalkozhat a világörökségi funkciókkal, a tudományos és gyűjteményi feladatokkal (legalább ezek megmaradnak), de a konkrét műemlékvédelmet lényegében a politika veszi a kezébe. Miért? Hogy ne legyen gond a kecskeméti Mercedes-gyárhoz hasonló eseteknél, illetve ha a jövőben felmerül egy kihelyezett Videoton-edzőpálya megépítése mondjuk Aquincum helyén, nehogy már holmi ókori romok meggátolják a nemzeti létérdek egyik legfontosabb kiszolgálójának felfutását. Itt viszont már csak egy kérdésem maradt. Az új értékrend mentén szerveződő intézményt, mely a nemzeti örökséggel foglalkozik majd, de érdemi beleszólása aligha lesz annak védelmébe, miért éppen arról az emberről kellett elnevezni, aki a MŰEMLÉKEK VÉDELMEZÉSÉBEN tett forradalmi lépéseket? Mondom még egyszer, a műemlékek védelmezésében, mellyel kapcsolatos teendőket az új szerv nem láthat majd el, de azért viselni fogja Forster Gyula nevét. Ez hanyagság, dilettantizmus, elefánt a porcelánboltban-effekt. Nettó szentségtörés.
