2013.06.15., Budapest, Millenáris, az Együtt-PM választási szövetség rendezvénye, Bajnai Gordon évértékelő beszédének legfőbb pontjai, jellemzése (cirka 1000-1500 karakterben bőven lehetséges):
- Amit magában foglalt, az Magyarország aktuális helyzetének, az átlag hírfogyasztó számára tökéletesen ismert közállapotok felszínes ismertetése, első hallásra durván négy-öt internetes hírportál anyagára alapozva. Amihez érdemben egy jottányit sem tudott hozzátenni a hat heti országjárás személyes tapasztalatainak megosztása. 2014 utánra vonatkozó konkrét elképzeléseket pedig alig hallottunk (értem én, hogy ezek valahol le vannak fektetve, de talán némelyikük, teszem azt a "mit kezdenék pontosan az adórendszerrel" konkrét említése növelhetné egy-egy ilyen szereplés súlyát), ami az ugyanebben a beszédben elhangzott, az ellenzéki összefogás ösztökélésére vonatkozó "Nem elég nemet mondani arra, ami van, igent is kell mondani arra, ami lehet!" mondat fényében különösen mókás.
- Annál inkább fültanúi lehettünk a jelenlegi kormány-teljesen megérdemelt-bírálásának, kritizálásának. Ennek kapcsán azt emelném ki, hogy bár Bajnai jogosan forszírozza a korszakváltást, annak megvalósulásakor együtt kellene járnia a harmadik magyar köztársaság politikatörténetének oly jól ismert és oly káros politikai messianizmusának, prófétizmusának és manipulatív gondolkodásmódjának a szemétbe hajításával. Amennyiben viszont ennek elérése a cél, az új vonal meghirdetője ne azért rántsa össze bandáját (éppen) a Millenárisra, hogy ott "Hozzatok magatokkal ne is egy, hanem még tíz embert!" valamint orbáni hangsúllyal tagolt "BE-FOGOM-FEJEZNI!" mondatokkal kábítsa az egybegyűlteket!
- És ugyanúgy felejtse el a megalomán, hatalomcentrikus, dacos, sértődött, árokásó politizálást! Az elhangzottak alapján azonban Bajnai Gordon ebben kevésbé gondolkozik. Helyette osztogatja kokijait Mesterházy Attilának, mondván, ez a fránya, gyerekes MSZP igazán észrevehetné már a szóban forgó kérdés fontosságát, ebből következően felismerhetné a válságkezelő kormányfő kizárólagos talentumát és leborulhatna nagysága előtt. Az előd, egykori főnök Gyurcsány Ferencet pedig, gyakorlatilag képletesen lehányva, páros lábbal rúgja ki a buliból, mert már nem hasznos. Csak halkan jegyzem meg, Bajnai mindkét, általa negatívan megbélyegzett illetővel együtt dolgozott, nem is oly régen. Mesterházy nélkül nem valósulhatott volna meg az egy éves sikeres válságkezelés, de az embereknek még a mai napig sem jött meg a kedvük a szegfűhöz? Hogy van ez, Gordon? És egyáltalán, mire ez a fene nagy büszkeség és magabiztosság, mikor az egész, októberben felvázolt történet látványosan megfulladt?
Ez lenne az új, üdvös út? Én speciel nem ilyesmire számítottam. És szerintem ezzel még vagyunk így egy páran.
