Bayer Zsolt "Tömeg 2" című (http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/tomeg-2), a Magyar Hírlap 2012 november 15-i számában megjelent írását "az internetes nyilvánosság pöcegödrében" tobzódó blogoló-kommentelő minőségemben fogom boncolgatni. Vagyis olyan személyként, akit e szöveg alapján szerzője esküdt ellenségének, kis túlzással minden jó elrontójának, a nagymamái korában még meglévő vaníliaillatú világ tönkretevőjének könyvel el.
Cselekedetem nem motiválja semmiféle egzibicionista vagy mazohista hajlam. Teszem mindezt azon egyszerű oknál fogva, hogy nem vagyok újságíró, így nincs lehetőségem-a megfelelő anyagi juttatás ellenében-valamelyik napilap hasábjain reagálni az olvasottakra. Véleményem viszont van, melynek közlésére korunk, az internet szinte korlátlan lehetőségeiből kifolyólag a blog műfaját tökéletesen alkalmasnak tartom. Sőt mi több, kifejezetten üdvösnek vélem az általa lehetővé tett, páratlanul széleskörű eszme- és véleménycserét. A tömegdemokráciának igenis szerves része, hogy a politika iránt érdeklődő átlagemberek minél több helyről gyűjtsék össze információikat, minél több társukkal, felebarátjukkal kerüljenek kapcsolatba-még ha álnéven is-, minél többet igyekezzenek közülük meggyőzni igazukról vagy minél többször ébredjenek rá e fórumon egy esetleges másik út járhatóságára. Persze, csak ha visszafogott, kulturált, emberhez méltó módon teszik mindezt.
Ezen a ponton leszögezném: egyetértek a szerző alapfelvetésének azon részével, mely az internetes kommentelés korlátlan szabadságát, és az általa szabadjára engedett indulatokat kárhoztatja. E téren a magyar viszonylatban valóban totális káosz és szabályozatlanság uralkodik, a jóérzésű olvasót egynémely "ízesebb" hozzászólás láttán a rosszullét kerülgeti. Nem hiszem viszont, hogy mindezt a Bayer által javasolt-itt inkább csak sugallt-módon, felülről, teljhatalmú médiahatóságokkal és vasszigorral, az internetes véleményformálás teljes megszállásával és ellenőrzésével lehetne és kellene szabályozni. Mert szükséges különbséget tenni jó és rossz, kifinomult és durva, intelligens és primitív, vállalható és vállalhatatlan között. S hiszem, hogy napjainkban nemcsak az utóbbiak garázdálkodnak a világhálón, így aztán nem is lehet e fórumot átfogóan pöcegödörnek aposztrofálni. Miért kéne annak is bűnhődnie, aki normális módon él vele? Persze, az egyes blogok üzemeltetői legyenek résen, hatszázszor inkább, mint jelenleg. A szalonképtelen hozzászólást és falhasználóját töröljék azonnal, így majd szép lassan kikopik a trágárság és a mocskolódás. De ne a politikai hatalom képviselje ezen a területen is a szabályozó, megfélemlítő erőt!
Komoly gondom továbbá a Bayer-cikkel, hogy egyetlen kiragadott példával, a Papcsák Ferencnek címzett, egyébként kétségtelenül minősíthetetlen hangú, gusztustalan kirohanások idézésével él. Így, bár szerzője gondosan ügyel arra, hogy ez a tézis szó szerint ne szerepeljen a szövegben, az olvasónak mégiscsak az az érzése, hogy a kritizált magatartásformát kizárólag a baloldallal, baloldali hírfogyasztókkal és hozzászólókkal kívánja azonosítani. Az eredmény az, hogy a cikk nem az általa felvetett problémára reflektál, hanem megmarad a bayeri kettős mérce és demagógia szintjén. Ha mondjuk bemásolt volna egy olyan esetet is, mikor Gyurcsányt küldik el hasonló fórumokon melegebb éghajlatra, más lenne a helyzet, az írás korrektebb, hitelesebb lenne. És ugye senki sem gondolja komolyan, hogy ilyen kommenteket ne lehetne találni? Korántsem kiegészítésképpen, csak a magunk megnyugtatására megemlíteném, hogy külön erre a "műfajra" szakosodott blog is létezik, a http://antigyurcsany.blogol.hu/. Igen beszédes címmel, felhasználónévvel és képekkel, melyeket inkább nem idéznék. A lényeg, hogy "az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen". Illetve vigyorog folyamatosan, jobbról-balról egyaránt. Ez a probléma egyáltalában nem identitás specifikus.
/Francisco José de Goya y Lucientes: Ugyanaz, 1810-15/
A kérdés, hogy minek köszönhető a vigyorgás? És itt kell elővennünk a Magyar Hírlap cikkének legfőbb problémáját, a szerző személye miatti tökéletes hiteltelenségét. Mint azt a bevezetőben is említettem, a különböző blogok, portálok szabályozatlanságát, és rajtuk az indulatok szabad áramlását elkeserítőnek tartom. De ne feledjük, hogy mindez "pusztán" egy csatorna, nyilvános felület. Az alapvető gond az, hogy ez a mocskolódás, gyűlölködés benne van az emberek lelkében. A cikkben említett sky.net és rocsa1971 valószínűleg az internet nélkül is viszonylag elkorcsult, beteges egyének lennének, igaz, egy ilyen világban torz véleményüknek korlátozottabb módon adhatnának csak hangot, otthon, a buszon, a kocsmában, baráti társaságban. Így az egész világ látja, olvassa őrültségüket. De könyörgöm, az alapvető hiba mégiscsak az, hogy mi van bennük, milyen emberek! S kérdem én, vajon miért, hogyan lettek ilyenek? Vajon ki vetette el ezekben a lelkekben a politikai gyűlölködés, radikalizmus írmagját, ha nem a média , a sajtó véleményformálói? Köztük-baloldali "kollégáival" együtt-Bayer Zsolttal. Egy olyan újságíróval, aki a kirekesztés, mocskolódás ellen emel szót, de Mesterházy Attilát azért "szegény hülyének" titulálja ugyanabban a cikkében (http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/a-tomeg?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201211), egy napilap publicisztikai rovatában. (Halkan jegyzem meg, hogy hivatása lévén ezért még pénzt is kap, ebből él, sky.net-tel és rocsa 1971-gyel szemben. Mindez felveti azt a kérdést, hogy kié a nagyobb felelősség e kérdésben? Persze korántsem felmentve az utóbbiakat.) Vagy éppenséggel a neten felgyülemlő trágárság ellen frontot nyitó Tömeg 2 című írását zárja le azzal, amivel... Az pedig már egy másik lapra tartozna, hogy mindezt a konklúziót egy magát a keresztényi értékelveken nyugvó politikai identitáshoz kötő személy bírta levonni.
