"Igazi polgármestert Budapestnek!" Ez olvasható a 2010-es önkormányzati választásra készült Tarlós-plakátokon. E mondattal ösztökéli a választókat a Fidedsz-KDNP pártszövetség, hogy október 3-án az általuk támogatott jelöltre adják le voksukat. A módszer és a retorika teljes mértékben megszokott a jelenlegi kormányzó erőktől, csodálkozni nem is nagyon kell, s nem is nagyon lehet rajta. A némi jóérzéssel bíró és a realitások talaján még állva maradt embert azonban több okból zavarhatja az említett három szó.
Kezdjük az üzenet valósághoz fűződő viszonyával. "Igazi polgármestert Budapestnek!" Miért, eddig milyen városvezetőnk volt? Biztosan valami selejtes, nemzetellenes, liberális kreálmány, kiindulva a jobboldal radikálisabb képviselőitől várt, vélhető válaszokból e kérdésre. No, de ne bocsátkozzunk feltételezésekbe! Tényleg nem volt eddig igazi polgármestere a fővárosnak? Nem felel(t) meg a szükséges kritériumoknak? Nem választotta meg az 1990-es budapesti közgyűlés főpolgármesterré, s ezt követően nem választották újra négy ízben, a szabályoknak megfelelően? Nem dolgozott, nem teljesítette feladatait húsz éven át? Mivel a felsorolt kérdésekre az igenen kívül más helyes válasz nem adható, ezért meg kell kockáztatnom, Demszky igazi polgármester volt. Még ha nem is az(!) igazi, minden tekintetben. Innentől kezdve viszont a Fidesz részéről a budapesti lakosság jelentős hányadának a totális lenézése, értelmi képességeinek megkérdőjelezése az idei kampányszlogen. Mert hát azok, akik két évtizeden keresztül szavazataikkal egy igen előkelő székben, a helyén tartják azt az embert, aki nem igazi polgármester, hanem valami hamisítvány, biztosan nem ép elméjűek.
Persze megközelíthetjük a dolgot onnan is, hogy Demszky nem volt az igazi vezető. Hogy irányíthatott volna jobban is. Ez kétségkívül igaz. Csakhogy tisztsége eltartott húsz évig (ebből négy esztendőn át Orbán sem mindig könnyítette meg a dolgát). Azt gondolom, ilyen időtartam alatt bárki, bármilyen munkában követhet el hibákat. És azzal is tisztában vagyok, hogy egy főpolgármesternek hatványozottan kell figyelnie magára, nagyobb a felelőssége, ezáltal kevesebb a hibalehetősége. Ám abból regnálása alatt a Fidesznek sem lehetett sok, s ugyanezt az elvet követve nekik is hibázniuk kellett 1998 és 2002 között, máskülönben nem köszönt volna el tőlük négy év után a nép. Az viszont merész kijelentés lenne, hogy a hazánkat jelenleg írányító kormány nem igazi, mert anno rossz döntéseket hozott, nem egy esetben.
Az említett felszólítás tehát több okból is sántít. Véleményem szerint a legnagyobb baj vele nem az arrogancia, az igaztalan vád, a választópolgárok egy részének lenézése, hanem a kirekesztés. A tipikusan a Fideszre jellemző mentalitás: állítják, nagyon nagy a baj, s nem kezdik ecsetelni hosszasan, hogyan oldják azt meg, csak annyit mondanak, meg fogják oldani. Hogy a pártra adott szavazatok valamilyen varázsütéssel egyenértékűek. Nekünk nincsen semmi dolgunk, csak elmenni október 3-án, a jó helyre kell tenni az ikszet. A többit majd ők megoldják. Mert csak ők tudják megoldani. Másnak nem is lehet alternatívája.
Pedig észre kellett volna már venniük, hogy ez rossz irányba vezet. Ugyanezt a metodikát figyelhettük meg 2002 körül a kokárda, a nemzeti jelképek kisajátítása kapcsán. Az "Az a magyar, aki velünk van!" kezdeményezéshez párosult egy nagyon rossz reakció, és máris kettészakadt az ország. Abnormális módon. Mert abnormális, ha a sportteljesítménye miatt világhírűvé vált, egy ország által imádott Egerszegi Krisztina, pártrendezvényen történő szereplése után már csak egy fél ország "Egérkéje". Megszűntek tehát a helyes értékrendek. Ami jobbra lopás, csalás, az balra nem az, és fordítva. De ettől csupán egy nagyon szűk rétegnek lesz jó, a teljes országnak semmiképpen. Sebaj, lényeg, hogy alakuljon a nemzeti centrum. De milyen áron?
