"A kultura úgy hull le rólam, mint ruha másról a boldog szerelemben." Mostanában sajnos inkább úgy ömlik ki különböző csatornákon, mint a moslék a disznók elé, a földre érve elkeveredik sárral, mocsokkal, miegymással, hogy a lelkesen röfögő "fogyasztók" jó alaposan meghempergőzhessenek benne. És ezt nem csak azért írom le így, mert A Mesterrel ellentétben semminemű tehetséggel nem rendelkezem, hanem ezért is, mert tényleg ez ma a helyzet. Vegye észre mindenki: Magyarországon a tudatos, kifinomult, magas szintű kultúrafogyasztásnak vége!
A nagy kérdés a miért? A disznók sem szaporodnak el csak úgy, a világ különböző pontjain. Hanem tartják, szaporítják őket, HASZONBÓL(!). Ez történik a magyar kulturális életben is, melyhez a kapitalizmus, a fogyasztói társadalom e téren undorító logikája és elve röhögve asszisztál. A fő bűnösök tehát nem a disznók, azok saját korlátoltságuk miatt egyszerűen kifejlődnek ilyenné. Ugyanakkor megfelelő módon kezelve a helyzetet, talán egy egészen kicsivel többet ki lehetne hozni belőlük. Pontosan ez lenne a feladatuk a parasztoknak, akik profitszerzés céljából öntik kifelé nekik a sok mocskot, sunyin azt mímelve, hogy igazából puhára főzött kukoricát szemezgetve, ezüst tálcán kínálnak fel, egyébként díjnyertes magyar mangalicáknak. A főbűnösök tehát a kultúracsinálók!
Mert nézzük csak meg, milyen szintet ütünk meg ezen a téren! Lehet a különböző színházak bámulatos, sosem tapasztalt nézettségi számaival érvelni, de előtte tekintsünk picit inkább mondjuk egy könyvtár látogatottságára! Vagy nézzük meg, milyen könyvből mennyi fogy egy Alexandrában, egy Libriben. És borzadjunk el! Mert azt gondolom, ez lenne az alap, és ha ez nincs meg, hiába próbál akárki is felfelé építkezni. A színháznak sokkal könnyebb, hiszen a valóságsók korára is megmaradt egyfajta státusz szimbólumnak. Mondhat akárki akármit, a látogatók 98 százaléka csak álcázza, hogy van valami fogalma, drámai háttér ismerete az egyes darabokról (illetve ez a 98 százaléknak csak az egyik fele, a másik nem is fordít semmiféle energiát ilyen jellegű színészkedésre), a valódi ok, amiért estéjének egy részét, a Való Világ helyett a színházra fordítja az az, hogy jól néz ki. Az egész olyan trendi. Mindenkinek el lehet majd mesélni, hogy itt voltam. Különben is, nemrég vettem egy új zakót/kosztümöt, hát abban kell egyet parádézni! Jó sok ember előtt!!
Vagyis, még csak nem is enni járnak a disznók a farmra, hanem csupán dagonyázni a nekik öntött mocsokban. És itt játszanak fontos szerepet, bűnösökként, a moslékot öntők! Mert belemennek a játékba, pusztán saját rohadt boldogulásuk érdekében, és teszik mindezt úgy, hogy közben undorító módon végig azt hazudják, a végső cél valahol nagyon magasan van. Egy mérhetetlenül penetráns, álintellektuális burkot vonnak a "művészi produktumok" köré, miközben a lényeg egyes egyedül a 21. század leggyönyörűbb szava: NÉZETTSÉG!!! (Vajon hány lépés még innen a Való Világ??) És ezért akár gyilkolni is tudnának, egymásnak esni, a másikat leordítani, ölre menni... De közben a külső azért az, hogy eszméletlenül zseniálisak, kifinomultak vagyunk. Csak hát, kedves farmerek, az eredmény, a végkifejlet nem ez! Lássuk be! Mikor beözönlik mondjuk 200 disznó egy aktuális esti szeánszra, abból talán kettő fogja felfogni, megérteni, az agyában valahol elhelyezni, hogy az adott darab lényege egy háborút megsínylett, apró falu társadalmi, szociális, pszichológiai eltorzulásának bemutatása. A többinek megmarad emlékezetes eseményként, hogy a Bucinak véres volt a feje, feldarabolt egy nőt, és hát kurva jó hely ez a nemzeti te, há még sört is osztottak, meg fasírtot. Há megyek máskor is, te! Közülük hánynak lesz valamilyen fogalma arról, hogy kik azok a szabadkőművesek? Hányan lesznek képesek értékelni, amikor ez a Woyzeck nevű illető ott vonaglik előttük. Minek egy három műves pályával rendelkező, amúgy a márnák idegrendszerét vizsgáló biológus ilyen nehéz darabját ilyen szintre emelni? Máshol, ahol létezik a magaskultúra, széles körben, ott igen. De itt, ebben az országban, ebben a "kultúrkörben"?? Ahol az embereknek Shakespeare-ről még talán van némi ismeretük, mert látták a Rómeó és Júliát az Operettben. De Moliere, az már nincs meg, a Bánk bánt Orbán rokonai közt keresik, Don Carlost meg a Story-n az Esmeraldában. Persze valahogy számukra is fogyaszthatóvá lehet tenni, mindent... Itt jön be ugye a Tom Véjjjcc, akinek van jó nagy híre, meg jó zenéi, van egy adag menő arculata, bele lehet írni a különböző, két forintot nem érő műsorfüzetekbe, hogy olyan a hangja, mintha viszkibe mártották, aztán meg cigifüstön párolták volna...blablabla. Persze az előadás dalait feliratozni, azt azért kell...! De ez a mai magyar színházba járónak bőven elég! Moslékba darabolt sárgarépa, amin majd elrágódnak a disznók. Mert az persze tök mindegy, hogy a darabot a végén egyébként elvágják, mint a Tom és Jerry-t, valamint, hogy a lényegét jelentő drámaiságból Barátok közt szintű megütődés marad.
A lényeg a moslék és a hempergés. Csak próbálják azt jóval többnek hazudni. Ez az, ami undorító. Az meg, hogy ezekért a pozíciókért milyen harcokba mennek bele...az meg nagyon szánalmas. Mert, emberek, vegyék végre észre, azért ölik egymást, hogy ki legyen a híresebb, nagyobb, disznókat etető paraszt!
