A Független Előadó-művészeti Szövetség 2012. október 12-i dátummal nyílt levélben fordult a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz, mivel a 2012. évi költségvetési egyenleg tartását biztosítani kívánó kormányhatározat az Emberi Erőforrások Minisztériumát 17 milliárd forint zárolására kötelezi, a Nemzeti Kulturális Alaptól pedig 900 millió forintos egyenlegjavító intézkedést vár el. Ez magyarul egy 17 milliárdos elvonást jelent magától a minisztériumtól, valamint egy 900 milliósat közvetlenül az NKA-tól. A levél írói (Csató Kata, Erős Balázs, Goda Gábor és Schilling Árpád) arra is kitérnek, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma eddig nem kötött szerződést a Nemzeti Kulturális Alappal a független színházak támogatásával kapcsolatos pályázati teendők ellátására. Így tehát a zárolások-elvonások és azok megvalósulásának mikéntjei következtében a hazai kulturális szféra egyes rétegei, például a független előadó-művészeti csoportok képtelenek lennének saját maguk finanszírozására, a működésre, és nemes egyszerűséggel eltűnnének.
Az, hogy Orbánék nehéz helyzetben a kultúrát sarcolják, méghozzá egészen brutális, irreális módon, nem újdonság. Ennek ellenére szeretnék nagyon röviden rávilágítani arra, hogy a nagy ínség idején is milyen horderejű lépésekre tudott mégis igen sok pénzt elkölteni, vagy inkább kidobni az ablakon a magyar kormány. Ehhez két példát említenék a közvetlen közelmúltból.
Az első az idén nyáron lebonyolított, legutóbbi nemzeti konzultáció, melynek során szinte kizárólag olyan "álkérdéseket" tettek fel, amelyekkel kapcsolatban vagy régóta teljesen nyilvánvaló volt a kormány rendíthetetlen álláspontja, vagy mindenki tudta, hogy az általuk felvetett probléma megoldása elmozdíthatatlan akadályokba ütközik. Így a 15. kérdés azt firtatta, hogy egyesek szerint üdvös lenne egy rugalmasabb, érzékenyebb általános forgalmi adó bevezetése, ugyanakkor Matolcsy György már jóval a nemzeti konzultáció megkezdése előtt kifejtette álláspontját, miszerint örömmel bevezetné az ötkulcsos áfát, de azt az unió nem engedi. Az ilyen és ehhez hasonló elemekből álló kommunikáció kizárólag azt a célt szolgálta, hogy a kormány ellenfeleivel szemben népakaratnak definiálva lobogtathasson meg néhány A4-es papírlapot. És mindez 800 millió forintjába került a magyar államnak.
A második példa egy még közelebbi élmény: a múlt héten több napilap illetve internetes hírportál hirdetési felületén vásárolt magának jogot a kormány 200 millió forintért arra, hogy IMF-ellenes kampányt folytasson, mégpedig olyan jelmondatokkal, melyek valószínűleg nem is létező elvárásokkal szemben nyitnak frontot. A pávatáncos valamint a nyugatellenes-kurucos politika értelmetlenségét most hagyjuk is-bár azt azért megemlíteném, hogy mind a nemzeti konzultáció, mind a hirdetések kizárólag a Fidesz törzsközönségének szóltak, vagyis a kormány a közpénzből pártpolitikai "kampányra", még meglévő tábora összetartására költött-, térjünk rá e két tételnek az NKA-elvonással való összekötésére!
Ha fél éven belül csak ezt a két, teljesen értelmetlen lépést nem teszi meg a magyar kormány, akkor megspórol az államnak egymilliárd forintot. Egy ekkora összegnek-bár az a költségvetés számaihoz mérten szinte jelentéktelen-az állítólagos válság idején persze több jó helyet is találhatunk, így akár a kultúrára is fordíthatjuk. Ez esetben nem is közvetlen finanszírozásról lett volna szó, pusztán annyiról, hogy az államkasszában bent maradt volna egymilliárd forint, minek hatására nem lett volna szükség ennek az összegnek máshonnan, jelen esetben az NKA-tól való elvonására. Mindez már csak a múlté. Szomorú tanulságként pedig levonhatjuk, hogy amennyiben hazánk irányítóinak egy erőszakos, értelmetlen pártpolitikai lépés és mondjuk a független előadó-művészeti csoportok, színtársulatok működése között kell választaniuk, habozás nélkül az előbbire voksolnak. Teszi mindezt a NEMZETI ÜGYEK kormánya. Kérdem én, mi számít nemzeti ügynek, ha nem egy ország kultúrája, annak ápolása? Mégis úgy tűnik, hazánkban ma, a 150 ezres nézőszámot vonzó kultúrprogramok megmaradásához ragaszkodni, ortodoxia. Ámbátor-primitív módon, verbálisan, olyan fórumon, ahol válaszra nincs lehetőség, mert annyira azért nem vagyunk bátrak-odavágni a nyugatnak, az IMF-nek, na az nemzeti ügy, nemzeti cselekedet! Ilyen a NER. Egy piros-fehér-zöldre mázolt légvár, amit az első szél elvisz. Ennél, azt gondolom, erősebb nemzetépítő rendszert lehetne teremteni mondjuk a Krétakör életben tartásával, melynek tevékenysége-s ez jó lenne, ha sokakban tudatosulna-a magyar kultúra szerves része, így hazánk előbbre jutását szolgálja.
