E héten volt egyéves a második Orbán-kormány. A "születésnap" alkalmából nem bocsátkoznék itt egy évértékelő jellegű bejegyzésbe, nem gyarapítanám a siker- vagy a kudarctörténetről szóló írások táborát (főleg, mert a modern magyar politika teljesítménye véleményem szerint valahol a nulla közelében stagnál, nagyjából 1990 óta). Ehelyett inkább azzal foglalkoznék, hogy nagyon nagy távlatokban milyen jövő jósolható a jelenlegi kormánynak. Már jóval a 2010-es tavaszi választások előtt a magyar emberek zöme egyetértett abban, hogy győzelme után a Fidesz akár rendkívül hosszú időre bebetonozhatja magát a hatalomba (itt nem a hatalmi pozíciók elfoglalására gondolok, hanem konkrétan arra, hogy akár nagyon sokáig is kézben tarthatják majd a kormányrudat), köszönhetően a baloldal történelmi vereségének, leamortizálódásának, annak, hogy nyolc éves kormányzásával az MSZP 2010-re tönkreverte saját magát. Mára már aligha lehetnek túl sokan a választók között, akik ugyanúgy gondolkodnának, mint egy éve. Ennek több oka is lehet, melyek közül most a kormány égbekiáltó, a csak kicsit is gondolkodó emberek számára is teljesen világos politikai hibáival, baklövéseivel foglalkoznék.
Ugyanis ezekből rengeteg van, gondoljunk csak arra, ahogyan Orbán a rég nem látott nemzeti egység összekovácsolódását, valamint a robbanásszerű gazdasági fejlődést, előretörést hirdeti, mikor teljesen nyilvánvaló, hogy nyoma sincs egyiknek sem. Az ilyen, politikailag rossz nyilatkozatokból minden hétre jut bőven, és hogy konkretizáljam a mondandómat, e hét eseményeiből kiragadok kettőt. Elsőként azt, hogy a kormány bejelentette, új népszavazási törvényt fog hozni. Ennek a ténynek alapvetően több pozitívuma van: a készülő törvénytervezet több, húsz éve aktuális kérdést is tisztázni próbál, eleve megreformálja a hatályos, túlzottan liberális törvényt, melynek segítségével, a megfelelő anyagiak ráfordításával gyerekjáték összehozni egy (általában felesleges) népszavazást, és kompatibilis az EU-szintű kezdeményezésekhez (http://magyarinfo.blog.hu/2011/06/03/uj_nepszavazasi_torveny). Ezzel eddig nincs is semmi baj, a gond ott kezdődik, hogy mindezt a változtatást egy olyan párt kormánya kezdeményezi, mely éppen ennek a rendkívül liberális és hibás népszavazási törvénynek köszönheti az egyik nagyon jelentős politikai áttörését ellenzékiként. Ez így pedig, a maga tálalásával már minimum nem etikus. Főleg, ha hozzávesszük, hogy a módosítás célja egyértelműen ama alkotmány "lecserélésének" lehetetlenné tétele, mellyel a Fidesz nagyon hosszú időre bejátszotta magát a hatalomba, abban az esetben is, ha már nem ők lesznek kormányon.
Második ilyen, politikailag nyilvánvalóan hibás lépésként említeném, hogy Kövér László, az országgyűlés elnöke úgy határozott, megvonja mindazon képviselők (MSZP, LMP) fizetését, akik nem vettek részt a parlament alkotmányozó munkájában, erre az időszakra. A dolgot nem onnan közelítem, hogy igazuk volt-e az ellenzékieknek a távolmaradással, vagy sem. Hanem onnan, hogy az üggyel kapcsolatban az emberek zömének (teljes joggal) az az első kérdése, hogy anno a -Gyurcsány felszólalásaikor rendre az ülésteremből kivonuló-fideszes képviselőktől akkor miért nem vonták meg a fizetést, hova tovább Orbán Viktortól 2002 után, mikor meglehetősen ritka jelenségnek számított a magyar parlamentben, miért nem vonták meg fizetését? Az MSZP és az LMP bojkottja egyébként nem gondolom, hogy jó megoldás lett volna. De azt látni kell, hogy ebben az esetben nem munkakerülésként, hanem egy teljesen szokványos politikai fogásként értelmezendő, mellyel a kormány egy lépése ellen kívántak tiltakozni. Hogy nemtetszésüknek a lehető legmegfelelőbb módon adtak-e hangot, azt szavazóiknak kell eldönteniük, és nem pedig az országgyűlés elnökének.
Az ilyen hibás és nem feltétlenül etikus lépések bárki számára nyilvánvalóak lehetnek, és bárkit jogosan felháboríthatnak. Normál esetben az őket elkövető erőnek enyhén szólva kérdőjeles a jövője kormányon. A Fidesz egyetlen, óriási szerencséje, hogy abszolút nincsen ellenfele a magyar politikai palettán. Maradjunk csak az említett ügynél: hihetetlenül szánalmas volt Szanyi Tibor görcsös, erőltetett reakciója, mikor az újságírók a bérek megvonásáról kérdezték. Próbálta ugyan ironizálva elütni a dolgot, hogy a kormánynak ez a pénz is biztosan a MOL-részvények megvásárlásának fedezésére kell, de mondandója mögött teljességgel érződött sértettsége, haragja a zsebéből kiemelt három forint hatvan fillér miatt. Az ellenzék ennyire nem tud érdemben válaszokat adni a Fidesz lépéseire, egyáltalán nem képesek elfogadható alternatívát felállítani. Ennek az egy dolognak köszönhetik Orbánék azt, hogy nem buknak azonnal, és talán nem fognak három év múlva sem. Ha Gyurcsány a mai napon, 2011 június 4-én érkezne teljesen frissen a magyar politikába (Hála a jó Istennek, hogy nem így történik! Persze nagy különbség nem lenne...) úgy, hogy az őszödi beszéd nem az ő, hanem akármelyik másik párttársa nevét terhelné, annak ellenére, hogy az MSZP totális hitelvesztése ugyanígy élne, a Fidesz véleményem szerint 2014-ben elveszítené a választást. Ennyire előre gondolkodni persze nehéz, talán értelmetlen is...
