2012. augusztus 1., úgy délelőtt 11 óra. A nyári napsugarak masszív 90 fokos szögben ostromolják a helyenként alig 20 centiméteres Balatont, pontosabban azt a posványt, ami az idei évre maradt belőle. Az egybefüggő, 20-30 négyzetméteres hínármezőket alaposan kikezdte a hőség, a területükön felhalmozódott sárgás-zöldes mocsokhalom meglehetősen kellemetlen szagot áraszt. A néhány nappal ezelőtti hűvösebb időben még a zöld hajtásokat, kagylókat, rákokat "legelésző" kacsáknak hűlt helyük, a körülmények hatására valószínűleg beljebb vándoroltak vagy azóta megdöglöttek. A-finoman szólva-szebb napokat is megélt part gyakorlatilag kong az ürességtől, az egykoron törzsvendégeknek számító német, lengyel, cseh turisták azért a pénzért, amiből nálunk ma teljesen fapados, szerencsés esetben mikróval ellátott bungallót kapnak, ugyanannyi időre inkább az Adriát választják.
200-300 méter gyalogtúra megtétele után már minimum derékig érő vízre lel az ember, melyben ülve nyakig azért el lehet merülni, hűsölés céljából. E távban gubbasztok az ominózus délelőttön egy kisebb társaságban, családtagokkal-barátokkal vegyesen, amikor elhagyja a számat egy öt szóból álló mondat, melyre azóta is büszke vagyok: "Ma meglesz a második aranyunk." S miután közlöm, hogy ezt Gyurta Dani fogja megnyerni-200 méteres mellúszásban-, aki újabban szétcsattan a magabiztosságtól, EB-n, VB-n nemigen talál legyőzőre és selejtezőbeli eredményei is ragyogóak, kijelentésem gunyoros szkepszis fogadja.
Abban maradunk, hogy majd meglátjuk, és elindulunk haza. Cirka két órás út után otthon is vagyunk. Az M7-esen 100 kilométer 50 perc alatt történő megtételét követően-a szokott módon-egy órába és tíz percbe telik átvergődni hőn szeretett fővárosunkon. Aztán kisvártatva elérkezik az este fél kilenc a nap várva várt eseményével. Otthon együtt a "szurkolói csapat", a család legifjabb tagja a közvetítés megkezdése előtt 20 perccel már rója a köröket a nappaliban, felváltva skandálva a "Hajrá Dani!" és a "Ria-ria-Hungária!" rigmusokat. Majd jön a rajt. A vízbe ugorva Kitajima kilő, mint egy rakéta, persze nem is tehet mást. Menjen csak, ő már a kevésbé mai bútordarabok közül való, no meg Gyurta amúgy is a táv második felében erősebb. A százötvenes fordulónál aztán annak rendje és módja szerint be is éri riválisát, hogy egy irdatlan hajrát nyitva újabb 15 méter megtétele után magabiztos előnyre tegyen szert. Az utolsó szakaszon aztán nagyon jön a piros sapkán Jameson, több ezer torokból kitörő hangorkán nyomja őt előre a hazai medencében. Szinte már föl is ér a magyar fiúra. Gyere Dani, gyere! Most tegyél rá még egy kicsit! Már csak öt méter, máR CSAK HÁROM... DE MÁR ANNYI SE!! ÚJ VILÁGREKORDDAL OLIMPIAI BAJNOK GYURTA DÁNIEL!!! Teli torokból bömböl az egész család, a lakótelepi suhancok hirtelen elcsendesedés után mintha valamit pampognának is fölfelé, de hát ki nem szarja le azt ilyenkor, egy ilyen ragyogó teljesítmény felemelő pillanataiban, mely méltán öregbíti kis országunk hírnevét. Közvetlenül a verseny után interjú, Gyurta szokásos, szimpatikus, intelligens formáját hozza. Kicsit meg is hatódunk, majd negyed óra elteltével, mely az örömteli eredmény felfogásával és tudatosításával zajlott, a himnuszt hallgatva ezt újra megtesszük. Bár ez utóbbi nem is a megfelelő szó e jelenségre, hiszen semminemű erőlködésre nem volt ehhez szükség ebben a helyzetben. Ez az este tényleg varázslatos volt, ezen az estén tényleg önfeledten kellett hogy örüljön minden honfitársunk. Ezen az estén végre tényleg jó volt (megint) magyarnak lenni, még 2012-ben, az újpesti lakótelep szívében is.
Még másnap reggel is kissé euforikus állapotban kelek, melyből aztán hamarosan visszazuhanok a szar magyar valóságba. Történt ugyanis, hogy olimpiai bajnokunk a Kossuth Rádiónak adott nyilatkozatában 15 millió magyart említett, akiket saját bevallása szerint győztes versenyén végig kellett vinnie. E kijelentésre aztán elszabadult a pokol, és drága népünk jó magyar szokás szerint egymást ócsárolva két táborra bomlott, rég elfelejtve, hogy ezek a napok egyébként miről is szólnak, miről is kéne szólniuk. A szélsőjobbos orgánumok azonnal (csütörtök délelőtt, a közrádiós nyilatkozat után!!!) nemzeti hősként hirdették ki Gyurtát, de nem ám az olimpiai győzelme miatt, hanem mert 15 millió honfitársunkat említette meg. Az ismertebb közösségi portálokat elárasztotta a radikálisok ovációja, előkerült olyan fotó is, amin Dani az Ismerős Arcok zenekar lemezének dedikálásán vesz részt. Vagyis abszolút nem a sportteljesítményét állították piedesztálra, hanem feltételezett világnézetét, ami innen a TV, monitor elől azért egyáltalán nem körvonalazható 100%-s pontossággal. Válaszul az indexes sportgeza.hu valami Magyari Péter nevű valakinek a tollából egy egészen elképesztően értelmetlen, ugyanakkor értelmezhető részeit tekintve ocsmány és vérlázító írást közölt le, "Gyurta és ÉN" címmel. Ilyen hitvány ostobaságra azt hiszem, csak mi vagyunk képesek: a győzelem és az öröm pillanataiban is félredobjuk a valós értéket, aminek együtt lehetne örülni. Sajnos úgy tűnik, Magyarországon még egy olimpiai győzelemnél is előbbre való a politikai megosztottság, hogy éppen a jobb- vagy a baloldali ideológia van-e többségben. Abból a célból, hogy megkíséreljem bebizonyítani, mennyire kicsinyes és primitív az az egymásra mutogatás, amibe a két oldal belekezdett, és hogy hadban állásuk, a felek között feszülő ellentét jelentőségét tekintve mennyire eltörpül Gyurta Dániel eredménye mellett, nagyon röviden összefoglalom, miről is van szó.
A szóban forgó olimpiai helyezés valódi jelentőségét és értelmét félredobva, a radikális jobboldal a sportoló nyilatkozatának egyetlen frázisára csapott le, melyet a balliberális média rögtön megkontrázott. A különböző fasiszta fórumokon megjelenő hírekkel, az Ismerős Arcokkal való pedálozással, egyebekkel első ízben a szélsőjobb sajátította ki magának Gyurtát, szánt szándékkal. A Szent Korona Rádióhoz hasonló elemeknek tudniuk kell magukról, hogy a közgondolkodást tekintve (szerencsére) a perifériát foglalják el, vagyis a nemzet egyik hősét, aki talán végre tényleg valamilyen fajta egységet teremthetne a magyar emberek között, egy velük azonos szélsőséggé kívánják lefokozni, teljesen tudatosan és direkt. Mindazonáltal a magyaripéterek szíves figyelmébe szeretném ajánlani azt a tényt, hogy 15 millió magyar ember megemlítése nem egyenlő a holokauszttagadással, mint ahogyan igencsak komoly szakadék tátong az Ismerős Arcok és a Titkolt Ellenállás között is, hogy csak egy példát említsek. Ergo hazafias megjegyzései, megnyilvánulásai miatt Gyurta nem kell, hogy feltétlenül szélsőjobbos legyen. Persze a balliberális média szélsőséges elemeinek nem is Vele van bajuk, legalábbis merem remélni. A negatív üzenetet talán nem az úszónak, hanem a fasisztáknak címezték. De ezt így akkor sem lehetne! Nyomják le őket más fórumon, igazán nem nehéz dolog leleplezni logikátlan hülyeségüket, demagógiájukat, szívtelenségüket, nemzet- és emberellenességüket. Viszont egy kiváló magyar eredmény egyes velejáróit-melyek, mondom még egyszer, nem azonosíthatóak a szélsőjobbal-arra felhasználni, hogy ellenfelükön felül kerekedjenek... Ez aztán hungarikum!
Gratulálok magyar testvéreim! Itt van végre egy pislákoló fénycsóva az éjszakában, de ennek sem tudunk rendesen, együtt örülni. Ezért beteg ez a nemzet. Ezért nem jut sehova. Hé, szélsőbalosok! Indokolatlanul és ostobán nyúltatok hozzá egy teljes mértékben örömteli dologhoz. Azért, mert valakinek fontos a nemzettudata, még nem feltétlenül 21. századi magyar nemzeti radikális, annak sajnálatos csatolt részeivel, következésképpen például nem feltétlenül idegengyűlölő. Nemzetgyűlölőnek lenni pedig nem trendi! Hé, fasiszták! Hiába hordjátok fenn gőgösen iránszagú, szittya orrotok az esetleges sértésekre, kritikákra, ez az ország jelen állapotát tekintve valóban egy nagy rakás szar. A Balatonnal, a fővárosával, a közlekedésével együtt. De főleg miattatok és amiatt a tevékenység miatt, amit a pálya túlsó végét elfoglaló, veletek érdemben teljesen egyenértékű "haverjaitokkal" folytattok. Ebben a mocskos helyzetben éppen Gyurta eredménye és a hozzá hasonlók lehetnének a-sajnos igen ritka-kapaszkodók. Ezeket csalárd módon kisajátítani vagy (szintén politikai öncéllal) lefitymálni óriási bűn.
Mert összegzésképp azt kell látnunk, hogy mindkét szóban forgó fél kizárólag a maga politikai hasznára forgatott ki egy olimpiai győzelmet és egy azt követő nyilatkozatot. Ezzel pedig ennél többet érdemben nem szabad foglalkozni, hiszen akkor az egyébként normálisan érző és gondolkodó ember is a szélsőség szintjére süllyedne le. A közelmúlt egyetlen fontos eseménye e téren, hogy Gyurta Dániel olimpiai bajnok lett kétszáz méteres mellúszásban.
